Rólam

Kilenc éve kutatom a kortárs népszerű kultúra különböző területeit. 2008 óta publikálok ismeretterjesztő cikkeket és tanulmányokat mitológiáról, filmekről, televíziós sorozatokról, média- és társadalmi jelenségekről. 2009 óta ismeretterjesztő előadások keretében népszerű filmeket elemzek mitológiai és pszichológiai szempontból.

Az egyetemen angol-amerikai kultúrát, filmelméletet és filmtörténetet tanultam, mellette autodidakta módon képeztem ki magam a mitológiák összehasonlító szemléletéből, és a keleti gyakorlati szellemi utak témáiból.

Korábban dolgoztam angol-magyar tolmácsként, fordítóként, lektorként, televíziós szerkesztőként, és jógaoktatóként is. A legismertebb hozzám kötődő munkák: A bennünk élő mítosz című nyolc részes ismeretterjesztő dokumentumfilmsorozat, amit alkotóként és szerkesztőként jegyzek, illetve a The Amazing Race Asia című nemzetközi vetélkedő második évada, melynek magyarországi előkészítésében és forgatásában közreműködtem.

Kutatásaimról dióhéjban

A számos különböző eddigi tevékenységemet összekötő központi kérdéskör a történet fogalma. Mik a kortárs világunk történetei? Mik azok az emberi alaptörténetek, amik évezredek óta meghatározzák a kultúránkat? Mik azok a személyes alaptörténetek, amik a mindennapi életünket határozzák meg? És ha mindezeket a történeteket leválasztjuk magunkról, akkor mi marad?

Itt két huszadik századi iskola kapcsolódik össze. Az egyik a C. G. Jung-i gyökerű, Joseph Campbell-féle pszichológiai mitológiaértelmezés (vagyis, hogy a mindenféle műfajú cselekményekbe kijátszott történeteink valójában belső történeteink). A másik az advaita védanta elnevezésű keleti szellemi irányzat Ramana Maharishi huszadik század elején élt indiai szellemi tanítóhoz kötődő ága, amely az identitás, a valódi én keresését állítja a szellemi út középpontjába — még egyszerűbben, a legértelmesebb dolog, amit az életben tehetünk, ha megkeressük a választ arra a kérdésre, hogy Ki vagyok én?

A kortárs tömegkultúra kutatása során újra és újra arra kell rájönnöm, hogy számos mai nagy hatású kulturális termék magában hordozza ezt a két alapelemet, a kortárs világunk átmitologizálását, és a történetek szereplőinek önkeresését. A most már majdnem tíz évi kutatás alapján a jelenlegi két legfontosabb alaptézisem:

1. Semmi sem új. Szinte nincs olyan történetséma, karaktertípus, cselekménymozzanat, aminek ne találnánk precedenst évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőttől. Csak a díszletek változnak, a lényegi tartalom változatlan.
2. A mítosz párhuzamos jelen, vagyis a történeteink akkor tudnak igazán erősek lenni, hogyha akár egy elképzelt múltba, akár egy elképzelt jövőbe vannak kiszervezve, valójában itt és most, a te saját életedről szólnak.

Hogy ez miért van így, arra ugyanaz a válasz, mint amikor Joseph Campbellt arról a megállapításáról kérdezték, hogy kortól, kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül folyton ugyanazokba az alapvető archetípusokba és történetekbe botlunk. Ez azért van – mondta Campbell -, mert a mítoszok végső soron emberi pszichénkbe vannak kódolva, és a mítoszaink megértésével saját működésünket érthetjük meg.

Én pedig továbbra is azon leszek, hogy legjobb tudásom szerint nyújtsak útmutatást azoknak, akik erős történetet keresnek bármilyen műfajú alkotásukhoz, és mindazoknak, akik mai történeteink mélyebb értelme iránt érdeklődnek.

Dobay Ádám