2010. augusztusi bejegyzések

Sokat gondolkodtam, mivel kezdjem a posztolást, de adta magát, hogy azzal, amit épp most néztünk, úgyhogy ugorjunk egy kicsit bele a Salt ügynök mitológiájába.

 

Nincs más megoldásom Angelina Jolie filmjeire, minthogy ő különböző istennői megtestesüléseket játszik. Ott volt a rókatündér-vadászistennő a Wantedben, most meg a Saltban ő maga Kali, aki teljesen mindegy hogy milyen testfelépítéssel, de halomra öli a harcos férfiakat. Illetve csak kiüti a legtöbbet, de ez csak a modern amerikai politikai korrektség tompítása. Más nő nincs a filmben, két-három FBI-titkárnőt meg az amerikai elnök headsetes asszisztensét kivéve, mind a két mondatával. Úgyhogy Kali segítői, akik a mellékelt tipikus Kali-ábrázolás bal oldalán láthatóak kardokkal, levágott fejekkel és meztelen felsőtesttel, sajnos nem jelennek meg a filmben.

A képhez kapcsolt mitológiai történet szerint Kali rengeteg démon kinyírása után extatikus örömtáncba kezd, amibe az egész világ beleremeg. Bár szól neki Siva, hogy azért kicsit halkabban, de hát csak nem hagyja abba az asszony. Úgyhogy Siva aláfekszik, és a testével felfogja a rengéseket, amíg a hölgy rá nem jön, hogy annyira talán nem kellene örülni, hogy attól szétessen az univerzum. Ami perspektívát ad ennek a sztorinak, az az az értelmezés, hogy Siva a végtelen tudat megtestesítőjeként mozdulatlan és passzív, Kali pedig a Shakti, az energia zabolázatlan megtestesítőjeként végtelenül aktív. Férfi-nő kettős = tudat-energia kettős, meg is van a klasszikus indiai felosztás.

Na most a Saltban a férfiak nagyjából ezt a szerepet töltik be. Vagy passzívan nézik, ahogy Angelina végtelen energiával, megállíthatatlanul táncolja körbe Washingtont és New Yorkot, vagy próbálnak szólni neki, hogy ezt azért nem kéne. Akkor lenne mondjuk igazán érdekes a film, ha tényleg lenne egy méltó Siva ellenpárja Saltnak, egy olyan Morgan Freeman kaliberű (ha már úgyis mindig ő játssza Istent), aki meg tudja zabolázni. Mert hogy sajnos megint csak sötét mentor van a filmben, aki meg tudja tanítani a hősmesterséget, csak a rossz oldalra képez ki. Pedig a régi mitológiákból tudjuk, hogy még a “kész” hősöknek is mindig van mit tanulni.

 

Salt viszont még ezzel a felvezetéssel sem nevezhető igazán női karakternek, ugyanis nincs végigvive a figura, nincs benne az az igazi fékevesztett tombolás, amitől valóban egyedi lehetne (az ideális valahol eközött és a modern amerikai filmtörténet másik nagy Kali-ábrázolása, a Nyolcadik utas a halál-sorozat alienje között lenne, de arról majd máskor mesélek). Persze nem annyira meglepő az hogy félig férfi félig nő szereplőt kaptunk, mert hogy eredetileg Tom Cruise játszotta volna a figurát, így a már kész könyvet írták át Jolie-ra (mondjuk áldjuk az eget, hogy így történt, legalább egy minimális férfi-női dinamika került a filmbe).

Cserébe kapunk egy Wantedhez hasonló tündérszerűséget, az alakváltó shapeshifter-archetípust, aki ha nem is az alakját, de a hajszínét és ruháit folyton váltogatja, ráadásul még illékony is, tekintve, hogy tud úgy szembesétálni az irányába rohanó tömeggel, hogy a tömegből nem veszik észre. Ha már shapeshifter, érdekes hős-shapeshifter hibrid volt ez, mondom azoknak, akik követik az amerikai kommerszfilm hőstipológiáját. Kicsit hasonlít nekem ezzel Héraklészre és a többi klasszikus hősre akik nem cicóznak, hanem a morálisan kifogásolható dolgokat is elvégzik, és épp azért hősök, mert más nem csinálja meg helyettük. Ezt viszont nem tudom folytatni spoiler nélkül, úgyhogy tovább után folytatjuk azokkal, akik már látták a filmet — vagy nem bánják, ha lelövöm az összes csavart.

A cikk folytatódik, olvass tovább >